A meleget kedvelő fajok térhódítása
Hazánkban a pesszimista és a “kevésbé pesszimista” klímaváltozási modellek adatait figyelembe véve a század közepéig az átlaghőmérséklet emelkedése 2 Celsius fok körül alakul. A fagyos napok számának csökkenése és a hőhullámos napok számának növekedése egyaránt a melegedő tendenciát jelzi, ha az elmúlt 120 év meteorológiai adatait vizsgáljuk térségünkben.
Ezeknek a hatásoknak köszönhetően az ökológiai táj is mélyreható átalakuláson megy keresztül.
Egyik ilyen változás a hőkedvelő fajok új területekre való terjeszkedése.
Gyarmatosítás és elvándorlás
Eredeti élőhelyeikről kiszorulva, ahol már az elsivatagosodás folyamatai kezdődnek, ezek a trópusi és mediterrán fajok úgy biztosítják saját túlélésüket, hogy a mi éghajlatunkra vándorolnak.
Az elvándorlás lehetőségeket és kihívásokat rejt magában, mivel ezek a fajok kölcsönhatásban képnek az őshonos hazai növény- és állatvilággal.
A hőkedvelő fajok genetikája alkalmazkodott a magas hőmérséklethez, a kiszámíthatatlan csapadék- eloszláshoz és mennyiséghez. Rugalmasságuk olyan előnyhöz jutattatja őket, mely könnyedén a javukra billentheti őshonos fajainkkal szemben a versenyt az élőhelyekért.
Az éghajlatváltozás nyertesei
Az éghajlatváltozás győzteseinek azonosítása során számos olyan növényi fajjal találkozunk, amelyek képesek virágozni a megváltozott körülmények ellenére is. Találunk közöttük szárazságtűrő pozsgásokat, melegkedvelő dísznövényeket és a helyi viszonyokhoz alkalmazkodni képes őshonos fajokat is.
-
Melegkedvelő gyógy- és fűszernövények:
Ezek a növények a melegebb és szárazabb körülményeket kedvelik, így jól alkalmazkodnak az éghajlatváltozással összefüggő hőmérséklet emelkedéshez és a szárazabb időszakok hosszának növekedéséhez. Ilyen növény a rozmaring és a kakukkfű.
-
Pozsgás növények:
A pozsgás növények úgy fejlődnek ki, hogy húsos leveleikben és száraikban vizet tudjanak tárolni, így rendkívül ellenállóak az aszállyal szemben. A téli hónapok enyhülése lehetővé teszi, hogy takarással a mi hazánkban is gond nélkül átteleljenek. Ilyen növény az aloe és az agavé.
-
Őshonos fűfélék:
Az őshonos fűfélék mély gyökérzettel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra a száraz időszakokban is hozzáférjenek a talaj mélyebb rétegeiben tárolt vízhez. Különösen előnyös, hogy hiszen segítik megóvni a talajt az eróziótól és búvóhelyet biztosítanak a vadon élő állatok számra.
-
Kaktuszok:
A kaktuszok jól alkalmazkodnak a száraz éghajlathoz, és meleg és száraz körülmények között is jól fejlődnek. Hatékony víztároló rendszerekkel és speciális szerkezetekkel, például tüskékkel rendelkeznek, amelyek csökkentik a párologtatásból eredő vízveszteséget. Némi takarással már a mi éghajlatunkon is áttelelnek!
-
Szárazságtűrő évelők
Ezek a fajok gyakran olyan mély és jól védett gyökér rendszerrel rendelkeznek, amely hozzáfér a mélyebben tárolt vízhez, így azokban a régiókban, ahol korlátozottan áll rendelkezésre és a szárazabb időszakok hossza is növekedni fog mindenképpen megfontolandó ezek telepítése. Ilyen növény például a levendula és a varjúháj.
-
Meleg évszakos zöldségek
Ezeknek a zöldségeknek melegre és napfényre van szükségük a jó minőségű terméshez.
Hosszú tenyészidejük miatt, a meleg napok számának és a hőmérséklet emelkedésnek köszönhetően még kedvezőbb lesz a termesztésük. A nyári melegben azonban az árnyékolásról is gondoskodni kell majd! Ilyen növények a paprika és a paradicsom!
-
Diófélék:
A diófák érzékenyek a fagyra, mely a közeljövőben enyhülést mutat, ugyanakkor a hőtűrésük a meleg tartományban igen magas, így alkalmassá teszi őket a hosszútávú telepítésre.
Következő cikkünkben felfedjük, mely fajok a klímaváltozás vesztesei és milyen stratégiákat érdemes bevetnünk a sikeres kertészkedés érdekében!
